Ahhoz, hogy jól éljünk, ahogyan azt ebben a másik cikkben kifejtettük, nemcsak a betegségek helyes megértésére van szükségünk (tudnunk kell, amit Hamer elmagyaráz), hanem az életünk helyes általános megközelítésére is (ami egyben a legegyszerűbb és leghatékonyabb).
Ez utóbbit szerintem jól jellemzi az esernyő metaforája.
Az esernyőt kétféleképpen lehet függőlegesen, mozdulatlanul, egyensúlyban tartani:
két ujjal a hegyénél fogva tartva, és így hagyva, hogy a saját súlya függőlegesre állítsa.
A bordák végeinek felfelé nyomása. Sokat dolgoztam (most több rudat tolva, ami alacsonyan maradt, majd egy másikat, ...) és rossz eredménnyel, mert az ernyő mindig kiegyensúlyozatlanul mozog. (Ha megfogjuk az esernyőt a fogantyúnál fogva, akkor ugyanazt az erőt tesszük, mintha a rudak végeit tolnánk, ugyanúgy dolgozunk, csak máshonnan).
Az első lehetőség annak felel meg, aki Istent állítja élete középpontjába (nem csak szavakban), a második annak felel meg, aki "trükkökkel" igyekszik fenntartani az egyensúlyt az életében, sok mindent tudni, de nem a legfontosabbakat.
Testi szempontból az egyensúly fenntartása az élet minden változó körülményében (környezeti -hideg, meleg,...-, párkapcsolati -harcok-, társadalmi -munka nélküliség-,...) az egészség fenntartása.
A test és a lélek egyensúlya egyaránt előfeltétele annak, hogy sokat és jól cselekedjünk. Ha betegek vagyunk, keveset tehetünk. Ha egészségesek vagyunk, de könnyen kiborulunk, akkor sem teszünk sok jót, mert elpazaroljuk a saját és mások idejét és energiáját.
Az ernyő a testünk és a lelkünk. A test egyensúlyban tartása (egészségesen) segít a lélek egyensúlyban tartásában, de ez nem biztos, hogy elég.
A két ujj, amellyel az esernyőt tartjuk, a két válasz a két alapvető kérdésre: kik vagyunk és mit keresünk itt (Isten Fiai vagyunk, ha meg vagyunk keresztelve, kegyelemben vagyunk, és azért vagyunk itt, hogy dicsőséget adjunk Istennek).
Semmit sem ér az egészséges test és a nehézségek nélküli élet, ha nem tudjuk, mire szenteljük, vagy rossz dologra szenteljük, mint az, aki (anélkül, hogy tudná) egy tolvajt vesz útitársnak.
Ez a két igazság a mi jó életünk alapja:
arra szolgálnak, hogy megőrizzük az egyensúlyt az élet minden elkerülhetetlen nehézségében;
arra szolgálnak, hogy eldöntsük, mit kezdjünk a korábbi egyenleggel.
Ez a két igazság a legfontosabb. Szent Bernadett (a lourdes-i látnok), aki 13 éves korában látta a Szűzanyát, de még analfabéta volt, és nem tanulhatta a vallási tanokat, azért részesülhetett elsőáldozásban, mert legalább ezt a két igazságot ismerte.
Ha nem ismerjük ezt a két igazságot, nem számít, mennyi pénzünk, egészségünk, hírnevünk van, ezek nem fognak boldoggá tenni minket: "ezzel az új könyvvel, autóval, munkával, tanfolyammal, terápiával,... végre boldog leszek" (nos nem, valami mindig "hiányzik", mert a végtelenre vagyunk teremtve (*) és csak ez a két igazság "köt össze" minket vele) (**).
(*) "Érted teremtettél minket, és szívünk nyugtalan, amíg meg nem pihen benned". Szent Ágoston vallomásai, I, 1, 1.
(**) Amellett, hogy ismerjük ezeket az igazságokat, a gyakorlatba is át kell ültetnünk őket ("a hit cselekedetek nélkül halott hit" Jakab, 2, 24).
Itt (az oldalak alján) tájékoztatunk a honlapon történt változásokról. |
Folyamatban lévő munka. |
